Egy perc az életemből

Mikor egyszer régen,azt sem tudtam,ki vagy Te,
Mikor régen más miatt sírtam minden este,
Mikor elvakított régen egy másik szempár,
Nem tudhadtam,rám gyönyörű jövő vár.

Most tudom,mi az.szeretni egymást,
Nem sírok,mert nem kapok viszonzást.
Már más az oka könnyeim záporának,
Az hogy olyan messze vagy,s csak néha-néha látlak.

De az a perc,mikor eljön a néha-néha,
Az,mikor látlak, érezlek, s hallak,
Azért élek minden nap,azt a percet várom
Hogy lássalak,halljalak,érezzelek.minden áron.