Egy magányos éjszaka műve.

Esetleg,néha mikor a föld megremeg,
Nyögni kéne még zengő szép neved.
De a hazug köpenyt magadra ne vesd,
A világot,mint szelíd fiú megnevesd.

Barna hajad kapjon tüzet te balga,
Te nagy szerelem úri,gyenge rabja.
Barna szemed kapjon vakulást most,
Fogad fúrja sok apró mikroorganizmus.

Hallj hát,s halj hát szent halált ma,
Te világ keserű,óriás gyenge magva.
Törjön kezed,pusztítson el magad,
AZ érzésben sorvadj;hogy feladtad.

Akadjon méh,kicsi torkodon.
Nyíljon virág majd rothadó sírodon.
Nevessenek meg kósza alkonyon,
Nincs több belled se itt,se a balkonon.