Egy lány története

Egy szomorú lány áll kint a téren,
Furcsa gondolatok járnak a fejében,
Könnyes szemmel néz fel az égre,
Vajon mi lenne, ha eljönne a végzet?

Hiányozna-e szüleinek, sírnának-e érte,
Vajon milyen lehet, mikor mindennek vége,
A zsebébe nyúl, s elővesz egy levelet,
Pár perc múlva kész az utolsó üzenet...

Hazaszalad, s a küszöb alá rakja,
Emlékként, mielőtt mindent itt hagyna,
Végig néz a házon, s eszébe jutnak emlékei,
Tudja, hiányozni fognak neki szerettei.

De el kell mennie, neki már nem fontos az élet,
Mert túl sok rosszat tapasztalt és nagyon kevés szépet,
Ott hagyta hát a levelet és messze futott,
Nem törődve semmivel, amit maga után hagyott...

Kiért már az állomásra,, ül a sínnél, s várja végzetét,
Hirtelen a vállán érzi egy ember kezét,
Megfordul, s egy idős ember áll a háta mögött,
Az öreg megvetve néz rá a sok ránc között.

Elhúzza a lányt a síntől, s leülteti maga mellé,
A lány a megdöbbenéstől csak nézi az öreg szemét,
Nem érti miért tette az öreg, mi értelme volt,
Hiszen ha ott hagyta volna, már régen holt...

Ránéz az öregre, nincsen semmije, csak egy koszos paplan,
Egyedül van szegény, pedig rég elmúlt már hatvan,
Nem érti a lány, hogy bírja szegény,
Hogy nincs semmije, s még mindig él...

Az öreg ránéz a lányra, s lecsukja két szemét,
A lány a telefonja után nyúl, de ez már nem sokat ér,
Mire kiért a mentő, már nem tudtak segíteni,
A lány hazafelé futás közben alig lát át könnyein...

Majd hazaért, s széttépte a levelét,
Bebújt az ágyba, de nem csukta le szemét,
Hiába volt nagy a csend, nem tudott aludni,
Felkelt hát, kiment, s elkezdett az állomás felé szaladni.

Leült oda, ahol a hajléktalan feküdt még nem rég,
Ült a paplanon, s könny lepte el a szemét,
Hirtelen észrevett egy fényképet a pléden,
Egy asszonyról, aki egy kisbabát tartott a kezében...

Mellette egy levél, az öreg volt a feladó,
S a címzett valószínűleg a hölgy, aki a képen látható,
Felpattant a lány, tudta mit kell tennie,
A levelet a címzettnek muszály elvinnie...

Elindult hát a városba, keresve a címzettet,
Meg is lett a ház, hát becsengetett,
Egy idős nő nyitott neki ajtót,
A lány csak átadta a levelet, de semmit nem szólt.

A nő elkezdett sírni miközben olvasta a levelet,
A lány pedig nézte, teste-lelke remegett,
Az asszony miután elolvasta, leejtette a földre,
Az üzenet ennyi volt benne: SZERETLEK MINDÖRÖKRE...

Hazaszaladt a lány, megértette, mi is az élet,
SZERETNI valakit, míg el nem jön a végzet...