Egy képzelgő vers

Ülök és hallom a hangokat,
Nem értem az aggasztó szavakat.
Iskolában vagyok nehezek a napok,
Fokozatosan leépülök, s elfáradok.

A nyár füllesztő napjai kínoznak,
Energiám elhagy, a tanulás kárhoztat.
Bár lehetnék most az égiekkel,
Nem zavarna a szomorú rendszer.

A felhők felett szárnyalnék vígan,
S nézném a Földön az embereket kíváncsian.
Alkotnék elmémben egy különös világot,
Mellé pedig értelmes lelkeket kreálok.

Szeresd a körülményt, küzdj az életeddel,
S ne háborúzz az idegen teremtményekkel.
Ismerj, s majd aztán vonj le magyarázatot,
S talán nem lök ki az emberiség, ha alázatos.

2006. május 24 szerda