Egy év

Egy év. Lelkem lelkedbe szállott,
Lényem szívedben lelt otthont.
Érzéseid papírra vetvén,
Visszhangozza most is elmém.

Egy év. Ajándékul kaptalak,
S, hogy élni veled én is tudjak
Látnom kellett fáradt lelked,
Helyet adni, hogy feléledj.

Egy év. Sok boldog perc, mely később
porcelánként miattam tört.
Bábájává fájdalmadnak
váltam, mikor elhagytalak.

Egy év. Bennem csalfa érzések keringtek,
Gondolatok, mik tőrbe csaltak.
Tévedésem bús keserve,
Mitől útjaink szétváltak.

Egy év. Helyetted én mást kerestem.
Talán kissé Tőled féltem.
Menekülve máshoz tértem,
Bár ne tettem volna mégsem.

Egy év. Fájdalmadban elsüllyedve,
Könnyeidben részesülve,
Szenvedésünk egyesítve,
Reménykedni: nincs még vége!

Egy év. S rádöbbent szívem végül:
Akivel boldog lehet, Te
Csak Te lehetsz egyedül,
Szívembe más már nem kerül.

Egy év. Eljött a pillanat,
Most karom érinti karodat,
Ajkam pihen ajkadon,
Lélegzetem is neked adom.

Egy év. Boldog vagyok, s leszek,
Míg élek, hisz nekem Te vagy az élet.
Ígérem maradok, többé el nem löklek,
Maradj hát velem, s érezd, hogy SZERETLEK!



2006. 08. 01.