Fény, egy vad villanás
Forró ölelés, kéjes nász
S egy pontnyi élet elindul
Mire e buja vágy elcsitul
Egy test óvja védve
Míg az küzd ellene
Aztán fejlődik a lény
Féltve óvott, biztos rejtekén
Táplálja őt az anyai szív
Odaadva e jövevénynek mindenét
Viseli kilenc hónap terhét
Hogy kínban szülhesse gyermekét
Nincs hát e földön olyan szó
Mely köszönetként erre jó
Nincs oly hatalmas tett
Mi nagyobb, mint az anyai szeretet
Belőlem is némán ömlik a szó
Keresve, mi most idevaló
Bicsaklik a mindig feleselő szám
Csak suttogom: köszönöm Édesanyám!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások