Fény, egy vad villanás
Forró ölelés, kéjes nász
S egy pontnyi élet elindul
Mire e buja vágy elcsitul
Egy test óvja védve
Míg az küzd ellene
Aztán fejlődik a lény
Féltve óvott, biztos rejtekén
Táplálja őt az anyai szív
Odaadva e jövevénynek mindenét
Viseli kilenc hónap terhét
Hogy kínban szülhesse gyermekét
Nincs hát e földön olyan szó
Mely köszönetként erre jó
Nincs oly hatalmas tett
Mi nagyobb, mint az anyai szeretet
Belőlem is némán ömlik a szó
Keresve, mi most idevaló
Bicsaklik a mindig feleselő szám
Csak suttogom: köszönöm Édesanyám!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?