Ébredés előtt

Furcsa gondolatokban vesztem el ma reggel.



Zárt szemhéjam alatt vajon milyen képeket,

Agyam melyik zuga, hogyan, miért nézeget?



Miért érzem testemmel úgy a nyár melegét,

Forró sirokkóként fújja rám leheletét,

Miért sírom vissza a zord, hideg téli estét?



Miért nem látom most jó halottaim arcát?

Nem hallom ködbevesző kellemes, bús hangját?

Miért takar be mindent a feledés hús fátyla?

Miért lesz a hiány a napok megszokása?



És Te itt mellettem, aki csendesen alszik,

Halk, egyenletes légzésed ide hallatszik,

Neked vajon még mennyi földi lét adatik?



És én vajon meddig láthatom a Napot?

Mikor nem számolhatom már meg a holnapot?


Megcsörrent a vekker, és elszállt a hangulat.