Démonok káosza

Démonok hangját hozza a szél,
Néha úgy érzem, az életem mit sem ér.
Ha a világ végtelen, én egy porszem vagyok,
De e nélkül a porszem nélkül a gépezet nem forog.

Démonok élnek fűben és fában,
Sokszor egyedül vagyok az átkozott világban.
Mindenben kételyem van és nem éri föl eszem,
Hogy lehetek én az Egy, a megismételhetetlen.

Démonok súgnak fülembe dallamot,
Erőm elhagy és gyűlölöm a holnapot.
De gyűlölöm a mát is és a szép kis életet,
Jöjjön már valaki és mentsen meg engemet.