Cintia Nevu adatai

Majd, megszakad a kicsi szív
A kedves elhagyja, amíg sírt
Jobban szerette, mint az életét
Pedig jutott belőle neki elég...

Elvágyom e világból
Elvágyom innen hol minden, árt
S ahol nincs ki, ébreszt a rossz álomból
Megvéd, átölel, kedvességgel vár...

Tisztán emlékszem a rózsa illatára,
milyen volt szirma puhasága.
Emlékszem szemedben égő vadságra,
S arra miként élek szívedben bezárva...

Démonok hangját hozza a szél,
Néha úgy érzem, az életem mit sem ér.
Ha a világ végtelen, én egy porszem vagyok,
De e nélkül a porszem nélkül a gépezet nem forog...

Több mint kétezer éve nincs olyan tagja a törzsünknek, akire fel mertük volna vésni e jeleket. Mostantól Te vagy népünk lesújtó ökle, leányom. A penge, amely átdöfi ellenségeink szívét. Mostantól erda vagy, a bosszúálló. Népünk jogos haragja. Felruháztalak a gondolatmágia rúnáival, és néhány védővarázslattal is. De pár dologra figyelmeztetnem kell téged. Az egyik, hogy ha nem néped érdekében használod fel a képességeidet, amiket most szereztél, akkor a földünk szellemei bosszút állnak...