Dalban kéred. . . .

Édes dalokat küldesz,
levelezel és játszol velem,
ha a címeket összeolvasom,
kijön a szó: szerelem.
Szédülve élem át a pillanatot,
kérdeznék vissza, de
elgyávulok.
Ha csak játék, kegyetlen szavak,
ha igaz, meggyújtanak.
Nem félsz e lángtól? - égetni fog,
én szereteni, csak tiszta szívvel,
csak egészen átadva magam,
csak úgy tudok.
Minden érzésemre megtalálod
a válaszokat, olyan mintha
itt lennél velem, mintha
érintenéd az arcomat.
Kis parázs, mit észrevettél,
a szikrát megláttad, mikor
a szemembe néztél,
kezedbe fogtad a kezem,
áramütésként ért mint mindig,
- igaz? - én így emlékezem.
Egy lépés előre, kettő hátra,
félünk megélni, mert tiltott, mert
borzasztó fájdalom lehet az ára.
Mégis hajt, űz feléd az érzés,
milyen a csók, az ölelés,
milyen lehet összebújni Veled,
vágyom, hogy én lehessek a tied.
A dalokkal mindent elmondtál,
naponta küldöd, én naponta várom,
mert a dalokban rejtettve kéred,
- történjék bármi - ahogy írva van,
olyan szerelemmel, szeresselek Téged.


2003. 10. 11.