Csoda

A testemben éltél, szívemben laktál
Nem láttalak, mégis féltettelek
Parányi kis lény, mikor először adtál
Magadról halvány életjelet.

Boldog voltam, és boldog vagyok
Hányszor képzeltelek magam elé..
A Világmindenség izzik, ragyog
Tudom, elindultam hazafelé..

Révbe értem, nem telepszenek rám
Sötét, nyomasztó gondolatok
Világra hoztalak te gyönyörű kislány
Kit életem végéig gondozhatok.

Csoda vagy! S mikor apró ujjaid
Átfogják vigyázó kezemet
Nap mint nap erősödik szívemben
A feltétel nélküli szeretet.

Nyár van, hisz mikor szemedbe nézek
Égi ragyogás melegít
Apró mosoly a szád szegletében
A képzelet szárnyain elrepít.

Szeretlek! S bár még nem beszélsz
Én tudom, hogy mikor mire vágysz
A torkodon feltörő vidám sikoly
Számomra zengő szerenád.

Vigyázok, ha megtör is az élet
A szívem maradjon kerek egész
Örökké óvlak, amíg csak élek
S őrzöm kis lényed szeretetét.