Csipkerózsika szendergése

Egy erdőben, a tisztás közepén,
Egy rózsasövény ölelésében,
Egy nő várja az igaz vőlegényt,
Üvegkoporsója börtönében.

Mindenki tudja, ki ránéz, hogy él,
De szendergésében csak álmodja.
Harcol, de szívében ott van a tél,
Kit a múlt ködében elátkoztak.

A töviskert mindenkit távol tart
És senkinek sincs annyi ereje,
Hite, pedig ott van a túlsó part,
Hogy az álmodozót felébressze.

Így a nő megrekedt egy határon,
Mely a múltat köti a jelenhez.
Egyedül nem tör ki a burkából,
Régóta vár élve eltemetve.

A felhőkből egy kéz ereszkedik,
Mely talán tenyerébe veszi őt
És kézen fogva haza vezeti...
Így álmodozik a reményt veszítő.