Egy erdőben, a tisztás közepén,
Egy rózsasövény ölelésében,
Egy nő várja az igaz vőlegényt,
Üvegkoporsója börtönében.
Mindenki tudja, ki ránéz, hogy él,
De szendergésében csak álmodja.
Harcol, de szívében ott van a tél,
Kit a múlt ködében elátkoztak.
A töviskert mindenkit távol tart
És senkinek sincs annyi ereje,
Hite, pedig ott van a túlsó part,
Hogy az álmodozót felébressze.
Így a nő megrekedt egy határon,
Mely a múltat köti a jelenhez.
Egyedül nem tör ki a burkából,
Régóta vár élve eltemetve.
A felhőkből egy kéz ereszkedik,
Mely talán tenyerébe veszi őt
És kézen fogva haza vezeti...
Így álmodozik a reményt veszítő.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?