Egy erdőben, a tisztás közepén,
Egy rózsasövény ölelésében,
Egy nő várja az igaz vőlegényt,
Üvegkoporsója börtönében.
Mindenki tudja, ki ránéz, hogy él,
De szendergésében csak álmodja.
Harcol, de szívében ott van a tél,
Kit a múlt ködében elátkoztak.
A töviskert mindenkit távol tart
És senkinek sincs annyi ereje,
Hite, pedig ott van a túlsó part,
Hogy az álmodozót felébressze.
Így a nő megrekedt egy határon,
Mely a múltat köti a jelenhez.
Egyedül nem tör ki a burkából,
Régóta vár élve eltemetve.
A felhőkből egy kéz ereszkedik,
Mely talán tenyerébe veszi őt
És kézen fogva haza vezeti...
Így álmodozik a reményt veszítő.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?