Régen volt egy gyülekezet
Némaságra fogadalmat tett.
Hangtalanul néztek a világba,
Nem szóltak emberi hibákra.
Nem ostoroztak a nyelvükkel
Nem fért össze a rendűkkel.
Tették ezt bölcsen csendben,
S ment az élet szépen rendben.
És jött az idő, hogy szólni kell,
A tudást megosztani mindenkivel.
Gondba volt az addig néma,
Szóhoz nyelve bizony béna.
Pedig szíve kincset rejtett,
De az ajka hibát ejtett.
Rögtön volt ki ostorozza,
Hibáit mind felsorolja.
Vége is lett így a rendnek,
Bölcsességnek és a csendnek.
Volt ki feltekintett csak szótlanul,
Őrizve a csendet, mert úgy is tanul.
Lépek némán én is a nyomába,
Barátok közt a csendre várva.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások