Régen volt egy gyülekezet
Némaságra fogadalmat tett.
Hangtalanul néztek a világba,
Nem szóltak emberi hibákra.
Nem ostoroztak a nyelvükkel
Nem fért össze a rendűkkel.
Tették ezt bölcsen csendben,
S ment az élet szépen rendben.
És jött az idő, hogy szólni kell,
A tudást megosztani mindenkivel.
Gondba volt az addig néma,
Szóhoz nyelve bizony béna.
Pedig szíve kincset rejtett,
De az ajka hibát ejtett.
Rögtön volt ki ostorozza,
Hibáit mind felsorolja.
Vége is lett így a rendnek,
Bölcsességnek és a csendnek.
Volt ki feltekintett csak szótlanul,
Őrizve a csendet, mert úgy is tanul.
Lépek némán én is a nyomába,
Barátok közt a csendre várva.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?