Csendes öböl

Ha átölelsz, csendes öböl,
simogatsz puha kézzel,
Ha nem vagy itt, álom csupán,
hogy néha még velem érzel

Ha sír szél, hozzád kiált
kérdi tőled : hol lehetsz,
Ha jő az éj, válaszra vár
egyszer talán majd nem sietsz

És hiszed úgy, ahogy én is hiszem
minden álmot, ami bennem él,
De fáj a múlt, éppúgy neked,
a hosszú úton végig kísér

Lelkem mélyből csókot ád
érezd úgy, hogy ott vagyok
Ahogy adtam, éppúgy fogadd,
mint gyöngéd, ölelő karok

Csendes öböl, ha átölelsz
simogass minden éjjel
Fáj a magány, és fáj csönd
ketten vagyunk itt a széllel...