Szívem tétova dobbanása
elárulna, de elrejtettem.
Egy pillantás, egy mozdulat.
Aggódtam, de elfelejtetted
a szavak mögött megbújó csend erejét.
Ezer hazugság közözött nincsen
semmi, ami igazán fájna,
S talán tényleg megkopott,
elhalványodott lényed varázsa,
de félek elhinni- végleg elmúlt az érzés.
Emlékből és dacból szőtt
szertefoszló vágy, ami kísért,
perzsel, megjelöl,
de elhamvad, örökre kiég,
ha ujjad nem simítja meztelen testemet.
Ha csak üresség marad
és emlék se leszel,
ha mindent romba döntünk,
amiben hittem s hiszel,
tudni akarnám, vajon megérte-e?
De ha jobban fájna, hogy elmúlt
nélkülünk, ha láncra verne
minden együtt töltött perc
árnyékával s nem engedne
felejteni. Tudni akarnám, megérte-e?
Pillantásod elárulna,
de hazug szavad elfedi.
Mozdulatod ismerős- idegen..
Aggódnék, de szívem feledi
a szavaink mögött rejlő csend erejét.
2013.04.27.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Hozzászólások