Csend van

Csend van.
A világ megszűnt létezni.
A táj kihalt, elhagyatott.
Sötéten, mint egy nyomasztó lidércálom
Az ember tudatában, elterül a
Végtelen pusztaságban.
Halandó lelkek tépik, marják
Az éjszaka csendjét.
Hajuk lebben, szelek szárnyán
Rontó átkot szórva kísértenek szerte.

Csend van.
Lélegzik a puha selymes csend.
A nappali táj ragyog.
A hófödte rónaságon
Fekete foltokként röpködnek cikázva
A hollók, mint hátramaradt
Vándorai az éjszakai selytelemnek.

Csend van.
Kinn és benn.
Lenn és fenn.
Bájos összevisszaságban.
Lélegzik és él.
Él és mozog.
Mozog és él és egyre nő.
Elfed mindent.
Most már csend van.
Örök csend.