Csatangolnak érzéseim

Csatangolnak érzéseim az őszi lucskos sárban,
lassan hát vége lesz, annak, mire rég’ vágytam,
eltűnik lassan, még itt van, de csak hevenyészve,
vagy el sem kezdődött, csak álmodom, hogy vége.
Elszaladt a nyár, s ellene nem tudok mit tenni,
ennyi volt a boldogság, pár hónap, csak ennyi.

Fáradtan hullok térdre, az őszi dér előtt,
mely’ vérző sebembe egy újabb golyót lőtt.
Fáradtan indulok egy újabb hosszú útra,
az élettől messze, a föld alá, a poklon túlra.
Zokogó szelek járnak, suhannak mellettem,
azt súgják induljak, de nincs hová mennem.

Csatangolok én is, érzéseim kutatom fel,
üvöltök az éjbe, de már senki sem felel.
Az égen fényes csillag és az elsápadt hold,
már csak egy emlék, gyönyörű éjszaka volt,
mikor együtt voltunk még, együtt mind,
szép volt, de a nyárral együtt búcsút int.