Csalódás

Halott szív és halott lélek
Élő testben egyre lépked.
Lábát teszi lába elé,
Nem látja már, hol van a cél.

Éltet adó arany sugár
Szürke fellegben lel halált.
Földünk eső ostorozza,
Színeinket elorozza.

Szíve lángját másnak adta,
Ám Ő el azt nem fogadta.
E tűz nélkül a szív kihűlt,
Dobogása lassan elült.

Lelke remélt, mindhiába,
Míg végül a sír bezárta.
Orgona nő egy kis dombon,
Ez ad neki most új otthont.

Otthonában muzsikaszó,
Emlékeket csalogató.
Bús dallamok, harmóniák
Múlt varázsát hívogatják.

Szürke világ fénnyel telik,
Üres szívet bánat lepi.
A lélek hulló orgona,
S halkan sír egy zongora.