Ritkábban száll, repdes már a képzelet,
Nem hasítja már önfeledt a kék eget.
Fáradt madárként többször megpihen,
Tollászkodni csendben, az emlékeiben.
Felkutatni múltat, gondot elfeledni,
Ami szívfájdító örökre eltemetni.
Rövid az út mit így lassan bejárok,
Emlékeim házán minden ablakot kitárok.
Mindegyik egy -egy emléket takar,
Van, mi felvidít, a másik vihart kavar.
De emlékek nélkül élni, lásd nemlehet,
Csak repülj, szárnyalj tovább képzelet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...