Csak két gyertya

A tűz, mely azt hittem mindent elemészt,
csak engem borít el lángjaival.
A kedves szó, mely Tőled szól elenyész.
Én észvesztetten küzdök az álmaimmal.

A hozzád fűző szálak egyre szorosabbak,
és soha el nem tűnőnek látszik,
az éjszakák, miket nélküled töltök el, még hosszabbak,
és minden percben szemed tüze hiányzik.

Két gyergya vagyunk, mi örök tűzben ég,
de egymás vonzalmát érezhetjük,
mert szívünk Nap-Hold harcot vív,
de talán e gyertya-életet megmenthetjük.

És ahogy elszállnak felettünk nappalok s éjszakák,
az életünk is egyre csak rövidül.
Érzelmünk soha sem érezhette a nyár évszakát,
mert mi csak gyertyák vagyunk mindketten, de egyedül!