Csak egy pillanat volt...

Csak egy pillanat volt, mikor szívem darabokra tört,
Te voltál az ki beleszúrta azt az éles tőrt,
Bennem akkor minden csak úgy elveszett,
Testem abban a percben egyszer csak összeesett,
Felkeltem, sírtam, égő szemeimmel a végtelenbe bámultam,
Mentem, de sokszor úgy éreztem örök álomba ájultam,
Hisz álom minden mióta egy nap veled voltam,
Azóta azt érzem egyedül vagyok, nélküled holtan,
Tudtam már nem lesz alkalom, hogy veled legyek,
Fáj nagyon ez a szerelem, mert nem tudom mit tegyek
Miattad nevető szájjal, síró lelkemmel mindenkitől elfordultam,
Kimentem a temetőbe, s egy sírra borultam,
Magányosan sírtam, s ott könyörögtem,
Nem tudom kihez, hiszen minden holt volt körülöttem,
Aztán találtam egy piros rózsát, szirmaira téptem,
Eszembe jutottál, s belül ekkor forró lánggal égtem,
Végül azt hittem a láng örökre elolt bennem,
Csak azért, mert szívem tehetetlen,
De nem, még mindig miattad csak is miattad élek,
S hogy te már nem szeretsz, ez az egyetlen amitől félek..