cím nélkül...

Szeptember óta magam alatt vagyok,
Ha tükörbe nézek, és látom az alakot,
Aki én voltam egyszer régen kívül,
De ahol változtam, az mélyen van, legbelül.

Egy optimista, életkedvvel teletömött lány
Ilyen lesz, ha jár az út másik oldalán?
Hol rossz és mocsok, és bűnözés lakik.
Hogy változtat meg az élet ennyire valakit?

Tele vagyok kérdésekkel, sehol sem jó, érzem,
Csak azt ne mondja nekem senki, hogy ez volt az, mit értem.
Legalább, ha azt tudnám, hogy rosszat mikor tettem,
És így kell –e bűnhődnöm, mert valaha vétettem!?!

Kint hűl az idő, s lelkemben is
minden érzés megfagyott.
Szétnézek, és látok néha egy pár boldog alakot.
Visszanézek, s nem tudom, hogy élő, vagy halott vagyok?

Élőhalott, azt hiszem,
Hisz lelkem nem él, csak hiszem,
Hogy egyszer leges legbelül
Minden, mi van felhevül,
És visszatér a régi énem…
Remélem, ezt még megélem!