Bűn

Szeretni bűn
Nekem valakit szeretni,
Bűn.
A büntetésem a magány.
Mikor nem az vagyok,
A vagány,
Mikor fognám valaki kezét,
Falnám szememmel szemét,
Látom, érzem, olvasom,
Felejtsem el.
Számomra szeretni bűn.
Minden tettem, igyekezetem,
Minden, amit tettem,
Semmire sem elég.
Nem tudom, mit rontok.
Mikor minden falat,
Korlátot lebontok,
Mikor pőrén állok ott,
Belémrugnak.
Amit a legjobban szeretnék,
Mit más szívében keresnék,
Számomra bűn.
Rájöttem, már félek.
Minden elutasítástól,
A reménytől,
Mint egy falat mérgezett
kenyértől,
de ha nem eszem meg,
éhen halok,
ha megeszem, akkor is.
Nagyon félek. Félek kezdeni.
Félek lassan már felkelni,
Aludni volna jó,
Nem szeretni,
Folytonfolyvást remegni,
Hogy merről kapom
a következőt.
Félek álmodni.
De akkor mi maradt?
Kedves könnyeim.



Hulljatok,
Mint a nyári zápor,
Mert a sírás is mámor,
A ti boldogságotok nem
Magány
Ketten születtek,
Egy az utatok,
Együtt haltok.
Kicsiny könnyeim.
Nem ezt választottam.
Nem erről álmodoztam.
Hazug csalfa álmok.
Mikor egyedül vagyok,
Várok rátok,
Piciny felüdülés,
És igazi méreg.
Mert szaggatod, téped
Szivem minden szegletét,
Elfújod melegét,
Ami számomra öröm,
Az másnak nevetés,
Esetleg megvetés.
Bűn.
És bűnhődés