Búcsúzom...

Búcsúzom Kedvesem,
nincs tovább erőm
várni a leveled,
hideg, álmatlan éjszakák
álomárnyai között,
némán sikoltom,
sötét csendben a nevedet.

Nincs erőm, elfogyott
nem tudom merre jársz,
miért hallgatsz,
kire gondolsz most,
mióta én nem vagyok,
Téged is megtalálnak-e
a boldogtalan hajnalok?

Erőm nincs ahhoz sem,
hogy mindent visszavégy,
szép lassan, egyenként
a találkozást, a csókokat,
telefonhívást, levelet,
már nem maradt más,
ne vedd el a becéket.

Annyi erőm maradt még,
a becéket nem adom vissza,
levélből hiába hagynád el,
magamban megőriztem,
a kicsi tündérlányt és
szíve választottját, szép
emlékek közé, belevéstem.

Búcsúzom tőled Kedvesem,
erőmet, mi elhagyott,
egyszer majd meglelem,
álmomban megtalállak,
de élem tovább az életem,
s talán rájössz valamikor,
hogy Te voltál a Mindenem.