Búcsúm

Nézd, hogy bukik le a Nap most,
Arcod érintsd az arcomhoz!
Ma még itt lehetsz mellettem,
De holnap már elhagysz engem.

Így kellett ennek történni,
Mégsem szabad most már sírni.
A búcsú mindig fájdalmas,
De ha akarjuk, szép marad.

S ha télen egyedül vagy,
Eszedbe jutok újra majd.
Nézd a tiszta friss havat,
S elragad a gondolat.

Látod majd első csókunkat,
Szerelmi vallomásunkat,
Sétánkat a Duna - parton,
Ezt fogod látni a havon.

S akkor is boldog leszel,
Tudod én sem feledlek el,
S búcsúnk nem azt jelenti,
Hogy kettészakadt valami.