Búcsúlevél

Fájó szívvel búcsúzom egy szép barna sráctól,
Nem száll többé illat gyönyörű hajadból,
Feledjük el egymást, ha a sors így hozta,
Ne gondoljunk többé az elmúlt napokra!
De nagy fájdalommal ülök az asztalnál,
Mint árva gyerek anyja sírjánál!
Papír van előttem, toll van a kezemben,
Bánatom írom egy rózsás levélbe!
Elhagyja a fát a gyönyörű szép lombja,
Elhagyott engem is a szívem szép rózsája!
Elég fájó szívvel mondom ki nevedet,
Ha már meg is csaltad az én szívemet!
Ahány lányt láttál már, annyit szerettél,
Süvít a szél kacagva, zokogva,
Szeretni mást, úgy sem tudok soha!
Míg az égen a csillag ragyog,
Én mindig csak rád gondolok!
Te vagy az első, kit igazán szerettem,
Te vagy az első, kit sohasem feledek!
De azért kedvesem, nem állok utadba,
Kívánok szeretőt, szebbet, jobbat,
És sok szerencsét!
Sohasem feledlek!
Azt hittem, hogy soha nem lesz vége,
És ez a nyár örökre az enyém!
Hűségedben megbíztam végre,
Most az egyszer csalódtam én!
Mást hittem, hisz őszintén beszéltél
És úgy kérted, hogy én is az legyek,
Most elátkozom százszor azt a percet,
Amelyben én megismertelek!
Amikor még benned is tombol,
Miért űzöd el olyan könnyedén!
Az orkán, ha majd lecsendesül,
Porba hull a sok letépett falevél.
Csak egy pillanatra jöttem vissza hozzád,
Hogy végleg búcsút mondjak én,
Csak egy pillanatra jöttem vissza hozzád,
Akartam még látni, hogy a szemedben van-e még remény!
Csak egy pillanatra állj meg még az úton,
Mely tőlem mindig tovább vezet,
Nézz vissza, s én búcsút intek,
És csöndesen elmegyek!