Bokraink közt már az ősz barangol,
Kóró lett a fényes laboda,
Zizegő, szép zabkéve hajadról
Nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére,
Szép voltál te kedves illanó.
Szelíd mint az alkony puha fénye,
S fehéren sugárzó mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
Neved a törékeny messzeszállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
Fehér kezed hársméz illatát.
Amikor a háztetőn a hajnal
Macskamódra, lustán lépeget,
Emlegetnek tűnődő szavakkal Vizimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad
Álom voltál, elhaló zene.
De tudom aki formálta vállad
Fénylő titoknak volt mestere.
Bokraink közt már az ősz barangol,
Kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve hajadról
Nem álmodom többé már soha.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások