Bokraink közt már az ősz barangol,
Kóró lett a fényes laboda,
Zizegő, szép zabkéve hajadról
Nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére,
Szép voltál te kedves illanó.
Szelíd mint az alkony puha fénye,
S fehéren sugárzó mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
Neved a törékeny messzeszállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
Fehér kezed hársméz illatát.
Amikor a háztetőn a hajnal
Macskamódra, lustán lépeget,
Emlegetnek tűnődő szavakkal Vizimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad
Álom voltál, elhaló zene.
De tudom aki formálta vállad
Fénylő titoknak volt mestere.
Bokraink közt már az ősz barangol,
Kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve hajadról
Nem álmodom többé már soha.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
gezu98:
Nem fogott meg ez az indulás.
2025-05-14 21:58
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...