Bocs, hogy élek!

Bocs hogy élek,
Bocs hogy megszülettem!
Bocs hogy elszívom előled a levegődet,
Csak egy baj van: Hogy most már mindegy!

Mindegy mert itt vagyok,
És addig maradok míg meg nem halok!
Ez nem csak neked rossz hír. Nekem is!
Hogy együtt kell élnem ezzel is!

Ezzel is hogy utálsz engemet,
És elítéled minden tettemet!
Nem tudom mire jó ez neked,
Hogy nem is ismersz és utálsz engemet!

Talán a kinézetem miatt?
Vagy az ízlésem ami bosszant?
Netán mert más zenét szeretek,
És nem bírom a nyáltól csöpögő együtteseket?

Mi miatt utálsz annyira,
Hogy, meg sem akarsz ismerni soha!?
Még mindig nem értem mit vétettem!?
Talán azt hogy megszülettem!

Pedig én nem akartam megszületni,
Hogy élek engem nem lehet hibáztatni!