Beborult az ég

Miután megszülettem nem tudtam mit jelent félni,
Rózsaszín volt a világ, melyben szerettem élni.
Mindenki mosolygott, nézett rám vidáman,
S nem volt baj akármennyit hibáztam.

Eközben észre sem vettem a felhőket,
Melyek lassan létrejöttek felettem.
Egyre csak nőtt a szomorúságom,
Mára úgy érzem, elhagyott a családom.

Az ég végül beborult, majd sötét lett,
És a villámok összecsaptak fejem felett.
Én akkor még erősen kitartottam,
De a halál szele is feltámadt miattam.

A lelkem elfáradt, végleg szeretne lepihenni,
Hisz tudatosult benne: fél tovább élni.
Kinek még kicsit is számítok, utoljára így szólok,
Meg kell tennem sajnálom, sajnálom, sajnálom…