Barna szemek

Beszéljünk hát újra! Hisz könnyen megy ez nekünk,
bár dermesztően forró ajkaid között
a felelet már készen,
még meg sem született kérdéseimre.

Miért vársz választ?
Még nem éreztedlelkem ijedt remegését,
mikor megcsapjakárhozatra ítéltetett lelked
emberi lehellete?

Menekülök gyilkos tekinteted elől.
Rothasztják, megölik sóvárgó tetteim, a
Te kérdőn szomorú barna szemeid.

Nem érted, miért teszem?
Mert szeretlek...
Igaz elkésett minden, nem bízom már Benned,
nem tudok többé hinni,
a Te csillogón szomorú barna szemeidben.

Félek tőled! Rémülten húzom össze magam
minden kéjesen gyilkoló szavad után.
Miért vagy velem, ha nélkülem éled az életed?
Miért játszak Veled, ha úgyis csak én veszíthetek?

Terhes minden érzés, gyötrő minden szó,
ellep mindent a kétség, mint tízezer éves por.
De nem mossák többé el gyűlőlt érzéseim, a
Te égőn könnyező, szomorú barna szemeid.