Bánat

Képes egy olyat elhagyni ki szereti!
Egy olyanért ki a kalandot keresi!
Már a napok se úgy telnek…
Nem hiszek többet a meséknek!
Lelkemnek rózsaszirma
Általa lett leszakítva!
Ez még baj nem lenne
Hisz e rózsafa nőtt érette!
Gyenge lelkem a porba hull
S várja már az Úr!
De a rózsafa maradt…
S várja a gyönyörű tavaszt!

És éjjelente sokszor felébredek
De tudom, hogy csak játszik a képzelet!
Ő nincs velem, nem fekszik mellettem!
És becsukom a szemem, hogy újra velem legyen!
Az egyetlen hely hol velem van
Nem más, mint az álmaimban…
És hiába fáj a lelkem
Ő még sincs velem!
És én csöndben tovább szenvedek
S szememből potyognak a könnyek!
S az egyetlen hely hol vele boldog lehetek
Ha álmodom, s repít a képzelet!