Bámulom csak...

Bámulom csak sokszor az eget,
Nézem a fellegeket.
Ilyenkor elszáll a lelkem,
Ami itt marad, az csak a testem.
S belül szállok, odafent a fellegekben
Szállok, csak repülök a végtelen ég felé
Egyre közelebb más galaxisok mellé.
Itt most minden annyira más,
Pedig ez csak egy vallomás.
Ez a világ csak az enyém
És ha egyszer netán mégis elfelejteném
Juttasd eszembe kérlek
Milyen gyönyörű is lehet az élet.
Ha egy kicsit is törődünk vele
És nem nyugszunk olyasmibe bele
Amin igenis változtatni lehet,
Amit bárki, bármikor megtehet.
Változtatni ugyanis soha nem késő
Erre akár száz élet is feltehető.
Az örökös önsajnálat a mélybe húz
Akár egy egész életet is lenyúz
Viselőjéről, aki beletörődik ebbe,
S beleesik abba az óriási verembe
Ahonnan már nincs visszaút.
Éppen ezért változtass te is mindenen, amin lehet
S ne felejtsd el néha bámulni a fellegeket!