Azt mondod

Azt mondod, hogy én vagyok a bolond,
Sok száz van belőlem, de kicsi a porond.
Azt mondod nekem, nem engem kerestél,
Bölcset kutattál, de csak bohócot leltél.

Azt mondod, a trapézról biztos leesek,
S a cirkuszból majd rögtön kiszeretek.
Azt mondod, nem segít száz emberöltő,
Mindig szenved majd a meg nem értett költő.

Azt mondod nevem már régen elveszett,
Bár mi is volt, most csavargó lett.
Azt mondod, én csak marha vagyok,
Verseket írok, de mindig az maradok.

Azt mondod, sosem fogok művész lenni,
Rímelek, de a költészet nem csak ennyi.
Azt mondod írni nem nagy kunszt,
Mondod te, mert mindent jobban tudsz...