Azt mondod, hogy én vagyok a bolond,
Sok száz van belőlem, de kicsi a porond.
Azt mondod nekem, nem engem kerestél,
Bölcset kutattál, de csak bohócot leltél.
Azt mondod, a trapézról biztos leesek,
S a cirkuszból majd rögtön kiszeretek.
Azt mondod, nem segít száz emberöltő,
Mindig szenved majd a meg nem értett költő.
Azt mondod nevem már régen elveszett,
Bár mi is volt, most csavargó lett.
Azt mondod, én csak marha vagyok,
Verseket írok, de mindig az maradok.
Azt mondod, sosem fogok művész lenni,
Rímelek, de a költészet nem csak ennyi.
Azt mondod írni nem nagy kunszt,
Mondod te, mert mindent jobban tudsz...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások