Alkonyba fúló Napkorong, vérvörös szemekkel
Fáradt útja végén az Éghez szól: Temess el!
Közel már az este így válaszul az ég,
Magára ölti ében gyémántköntösét.
És ekkor volt, hogy odalent csend urasága
Csodálkozva figyelt fel vad lódobogásra.
Ki lehet ilyenkor? Át minden álmokon
Kályhában fortyogó gondolat szárnyakon?
És a hang felöl nem soká, a reszkető domb fölött
Izzadt fényben úszó fekete tünemény, szinte már gőzölög,
Koromszín bársonyba gyúrt inak százezrei
Lüktető, vad izom, mely szinte már repteti.
Szabad szellem, az ég, föld téged nem érdekel
Vágtázol a semmibe, de még az sem érhet el.
És ahogy lefestett a pillanat, mint imbolygó délibáb
Tovaszálltál mindörökké, már csak a csend ismétli önmagát.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
Sajnálom, hogy nem törölted ki innen.
Aludj néha, kisindián.
Meg szeret is messziről, és sokra tart úgyhogy el ne tűnj mert jármon rúg.
:flushed:
Köszönöm.
Jólesett ma mosolyogni.
Nyssa
:flushed: