Az összes cicához, kik már az Égben vadásznak

Jár az árnyék puha talpon
mögém oson szépen
nem látom, de mégis hallom
szuszogását érzem.

Alig veri fel a csendet
mintha nem is lenne
mintha szellemlénye
föld fölött lebegne.

Ez az árnyék az én cicám
ki nem hagy leckét írni
szemrehányó nyávogással próbál tettre bírni.

Nem érek rá kis barátom
játszadozni veled
láthatod sok a dolgom
készen kel,hogy legyek.

Pár percből óra lett
de a cica csak várt
türelmesen, mint egy szobor
mögötem őrt állt.

Most már szabad vagyok
nem köt le a munka
ráérek a munkára
bolondozásra!

Késő minden,elment ő már
nagyon-nagyon régen
a Mennyországban most is vár
hogy leszegy végre készen.

Hiányzik a dorombolás
amit úgy szerettem
panaszos nyávogást
nem feledhetem
hiányzik a sárga szeme
kifejező tekintete
nincsen rajtam karmolás
pedig nagyon kéne
egy kicsike vágás
mi hamar fordul vérbe
selymes szőre fénylését
lépteit mögöttem
most már nagyon bánom
hogy veled nem törődtem
kedves kis Barátom!

2007.05.04.