Az ismeretlenhez

Honnan jöttél Te
ki szívem így megérintette?
Nem szóltál, nem írtál
csak néztél némán.

Szemed oly szépen csillogott,
de üres volt, érzelmektől megfosztott.
Halkan suhantál a félhomályban,
arcod szinte alig láttam.

Szívemből ezt az érzést kiöltem,
mert sokat kellett tőle szenvednem.
Különös számomra ez a vonzalom,
titkoljam, vagy elfojtsam vajon?

Nem szabad rád gondolnom,
mert újra csalódni fogok.
Te más életet élsz,
melyben a hűség nem egy erény!

Te ki újra előhoztad belőlem,
most el kell, hogy feledjem.
Ki kell törölnöm ezt a csodát,
mely szépet adhatott volna tán.

Soha nem éreztem magam ily egyedül,
szívembe egy hatalmas űr került.
Amilyen gyorsan jöttél, úgy távozol hirtelen,
Ismeretlen szépszemű Kedvesem.