Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
<br /> Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
sentinel: Itt összejött minden ami csak...
2026-04-26 07:52
sic58: "Áhítattal bámulták és semmi m...
2026-04-25 21:51
sic58: Szia! Van itt egy kis egyébb b...
2026-04-25 21:49
Nagymakkos: kétszer mentem el mire végi o...
2026-04-24 04:53
brtAnna: Jó a történet, írhatnál még ma...
2026-04-21 22:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Az Évszakok Gyerekfejjel

Elmúlt egy nyár, s eljött az ősz,
úgy gondoltuk, megváltozik minden,
hiszen te vagy az ősz, az első mivel mi is előbbre jutunk,
azt hittük, hogy megfontoltan futunk,
és hogy ősz, neked párod nincsen.

De elmúlt az ősz, s eljött a tél,
mi megálltunk, mert kifáradtunk,
hova fussunk, ha olyan hideg, s olyan fehér minden?
Nem sürgettél, nem bántottál mégsem,
és így, ó, te tél, rabjaiddá váltunk.

Elhalt a tél, itt a tavasz,
mi láttuk, ahogy kivirultál,
Segítesz, hogy továbblépjünk, bár sürgetve, még vidáman,
de mi nem figyeltünk sehányan,
s te valamit a nyárról súgtál.

Szevasz tavasz, itt a nyár,
ám mi mondanánk még valamit:
Elment az ősz, a tél, a tavasz, s mi azt hittük rég, egy nyár után,
hogy más lesz az év ezután,
de a búcsúra, meg, ki tanít?


Haraszti Márta tanárnőnek a 11/a osztálytól.
"hogy ne legyen olyan könnyű itthagyni minket."

Hasonló versek
3448
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
3265
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: