Már álmok nélkül a padlón fekszem én,
csak rám dobnak széttépett ruhát.
Lelkem,e varázsos tünemény
elzengte utolsó mámorát.
Mondd,melyik volt perc, melyért megérte futni
csalfa rongyfelhők után?
A végzettel próbáltam alkudozni,
s most itt állok sután.
Bámulom a múltat, átkozom a holnapot.
Mint vázában a virágot, rendezgetek
néhány ketté tört szótagot.
Még utoljára elkergetem
az őrület szörnyeit a gondolat útjából,
ahogy kedves-szemtelen arcodat
felhozom az emlékezés kútjából.
Így van ez.Mi egykor élt, sápadt karcolat
csupán ősi törvénykönyvben.
Talán én is ember voltam...
de lépteim lassan elhaltak a ködben,
ahogy veszett vágyaim után loholtam.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
:flushed: