Az elsö szerelem!

Együtt jártak ök sok éven át
egy fiu és egy lány,mint két jo barát.
Hideg tél, meleg nyári napsugár
kint találtad öket mindig a kisutcán!
Boldogok voltak,mint soha senki más.
Szerette egymást a fiu és a lány!
-Gyereket várok egy szép kisbabát!
Sugárzott a szeme sz örömtöl,de a fiu nem szólt csak elköszönt!,s többé nem jött vissza már.
Nem várta a lányt a Duna partján,
elment némán és hidegen,ez volt hát a nagy szerelem?
És megszületett a kisfiu,kék szemü,barna haju.
Boldog volt nagyon a lány,hátha eljön az apja talán!
De nem jött hiába várta,
hetek,honapok egyre szálltak,még reménykedett hátha vissza tér,de a fiu akkor már másnak regélt.
Egyedül a lány a kisbabával,benne lelte örömét s eltünt boldogságát.
Nött a fiu naprol-napra kimondta az elsö szot:Anya!
Egy napon sétálni mentek és a kisfiu ott lépdelt az anya mellet,a szük kis utcán
hol azelött jártak, végig mentek ök utoljára.
felcsillantak a régi szép emlékek az elmult boldog napok,s felsohajt a lány:-Milyen rosz hogy egyedül vagyok!!!!