Az élet oly kegyes volt, hogy szerettél,
Ha csak rövid ideig is, de az enyém lehettél,
Ám a derűs ég elé felhők gyülekeztek,
Nem törődtél vele, hogy én még mindig szeretlek
Mosolyogva jöttél felém, szemembe néztél,
Megkérdezted, fázom-e, s magadhoz öleltél
Karjaid közt teljes emberré váltam,
Csókjaidtól megrészegülve úsztam mámorban
Boldog, őrült szerelmes voltam,
S Te ezt ki is használtad nyomban
Ám hiába volt minden igyekezeted,
Büszke voltam, s nem engedtem Neked
Úgy érzem már-már kialudt a tűz
Végre bennem van az akarat, mely minden gondot elűz
Hamarosan boldog leszek, biztosan érzem már,
S kis idő múlva bátran mondhatom, "Nem szeretlek már"!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...