Az élet oly kegyes volt, hogy szerettél,
Ha csak rövid ideig is, de az enyém lehettél,
Ám a derűs ég elé felhők gyülekeztek,
Nem törődtél vele, hogy én még mindig szeretlek
Mosolyogva jöttél felém, szemembe néztél,
Megkérdezted, fázom-e, s magadhoz öleltél
Karjaid közt teljes emberré váltam,
Csókjaidtól megrészegülve úsztam mámorban
Boldog, őrült szerelmes voltam,
S Te ezt ki is használtad nyomban
Ám hiába volt minden igyekezeted,
Büszke voltam, s nem engedtem Neked
Úgy érzem már-már kialudt a tűz
Végre bennem van az akarat, mely minden gondot elűz
Hamarosan boldog leszek, biztosan érzem már,
S kis idő múlva bátran mondhatom, "Nem szeretlek már"!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?