Az élet filmje

Meglátni és megszeretni,

Miért kellett ennek így történni?

Mesteri rendezés, jó film ez,

Majd megköszönöm, ha erőm lesz.

Mert gyengévé tett a szerelem,

Mi nélkül nehezen létezem.

Ezért hát megtapsollak téged,

Te fájdalmas mocskos élet.



Útjaink keresztezték egymást,

De ő tényleg megért egy esti imát!

Nála jobbat nem is találsz,

Csókold már meg, mire vársz?!

Tapsra? Fiúkra? Lányokra? Lélegzetre?

Csókokra? Csúnyákra? Szépekre?

Ezért hát megtapsollak téged,

Te fájdalmas mocskos élet.



Megfogott a lénye, hangja,

De én látom, hogy ő nem akarja.

Nem akarja, nem érzi,

De még csak nem is sejti!

Alig beszél már velem,

Nekem meg ő az életem!

Ezért hát megtapsollak téged,

Te fájdalmas mocskos élet.



Rám néz, és a szív megszakad,

Még a lélegzet is bennragad.

Átölelném két pofonnal,

Kenegetném tömény lúggal.

Talán békává is csókolnám,

Ha másnak könnyen meghagynám.

Nagy rendező vagy, Élet,

Egyszer Oscarra jelölnek téged!