Az ég bársonyos, csillogó, s fekete,
A fűszálakkal játszik az éj szele.
A többség csendben nyugszik roppant rég,
Faág roppant a lélek peremén.
Tengernyi az idő, a fény csak nem jő,
Végtelensége őrjítő.
Idegenek az árnyak,
Az emberi elme fárad.
Jár az óra, e feneketlen fertő szolgálója,
Kegyetlenül kattog a mutatója.
Kínoz, várakoztat, beteggé tesz;
Ne félj, megöl, talán tébolyba kerget.
Valami haldoklik, elevenen halódik,
Segítséget nem vár, reménye elveszik.
Gyilkosa hozzád szól éjfélkor: ,,Gyere, és
Mártózz meg e kiapadhatatlan mocsárban te!”
Engedsz a hívó csábításnak, felöltöd
Koromfekete ruhádat. Elmész,
Mások visszajönnek nélküled, mert
Saját kalitkádban fekszel,
Bódultan elméd fogságában,
Csak tested bánt, azt hiszed,
De romlott démonod hamarosan beszippant
Az iszonyat birodalmába.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások
:flushed: