Az ég bársonyos, csillogó, s fekete,
A fűszálakkal játszik az éj szele.
A többség csendben nyugszik roppant rég,
Faág roppant a lélek peremén.
Tengernyi az idő, a fény csak nem jő,
Végtelensége őrjítő.
Idegenek az árnyak,
Az emberi elme fárad.
Jár az óra, e feneketlen fertő szolgálója,
Kegyetlenül kattog a mutatója.
Kínoz, várakoztat, beteggé tesz;
Ne félj, megöl, talán tébolyba kerget.
Valami haldoklik, elevenen halódik,
Segítséget nem vár, reménye elveszik.
Gyilkosa hozzád szól éjfélkor: ,,Gyere, és
Mártózz meg e kiapadhatatlan mocsárban te!”
Engedsz a hívó csábításnak, felöltöd
Koromfekete ruhádat. Elmész,
Mások visszajönnek nélküled, mert
Saját kalitkádban fekszel,
Bódultan elméd fogságában,
Csak tested bánt, azt hiszed,
De romlott démonod hamarosan beszippant
Az iszonyat birodalmába.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
:flushed: