Ha eljön a nap mitől mind féltek,
S a horizonton megállnak a fények,
Az ég alja nem vörös lesz, hanem fekete,
És izzani fog benne az ő dühe.
Sötét derengésben megjelennek az árnyak,
S szétterülnek az égen a szárnyak,
De ezek már rád nem vigyáznak.
Félelem járja át a lelkeket,
De a meneküléás már felesleges,
Pánik mindenütt, amibe a falak is beleremegnek.
Az árnyak mind a föld felé zuhannak,
A zuhanás ellen szárnyaikkal tiltakoznak,
Az angyalok a "földre vágynak",
Az emberek az "égbe kiáltanak".
Mikor már a félelem a tetőfokára hágott,
S testvér, testvér ellen fegyvert rántott,
Barát gyilkol kegyetlenül barátot,
Nem lesz már ki itt megbocsásson.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások