Ha eljön a nap mitől mind féltek,
S a horizonton megállnak a fények,
Az ég alja nem vörös lesz, hanem fekete,
És izzani fog benne az ő dühe.
Sötét derengésben megjelennek az árnyak,
S szétterülnek az égen a szárnyak,
De ezek már rád nem vigyáznak.
Félelem járja át a lelkeket,
De a meneküléás már felesleges,
Pánik mindenütt, amibe a falak is beleremegnek.
Az árnyak mind a föld felé zuhannak,
A zuhanás ellen szárnyaikkal tiltakoznak,
Az angyalok a "földre vágynak",
Az emberek az "égbe kiáltanak".
Mikor már a félelem a tetőfokára hágott,
S testvér, testvér ellen fegyvert rántott,
Barát gyilkol kegyetlenül barátot,
Nem lesz már ki itt megbocsásson.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások