Ha eljön a nap mitől mind féltek,
S a horizonton megállnak a fények,
Az ég alja nem vörös lesz, hanem fekete,
És izzani fog benne az ő dühe.
Sötét derengésben megjelennek az árnyak,
S szétterülnek az égen a szárnyak,
De ezek már rád nem vigyáznak.
Félelem járja át a lelkeket,
De a meneküléás már felesleges,
Pánik mindenütt, amibe a falak is beleremegnek.
Az árnyak mind a föld felé zuhannak,
A zuhanás ellen szárnyaikkal tiltakoznak,
Az angyalok a "földre vágynak",
Az emberek az "égbe kiáltanak".
Mikor már a félelem a tetőfokára hágott,
S testvér, testvér ellen fegyvert rántott,
Barát gyilkol kegyetlenül barátot,
Nem lesz már ki itt megbocsásson.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások