Az a nap...

Ha eljön a nap mitől mind féltek,
S a horizonton megállnak a fények,
Az ég alja nem vörös lesz, hanem fekete,
És izzani fog benne az ő dühe.

Sötét derengésben megjelennek az árnyak,
S szétterülnek az égen a szárnyak,
De ezek már rád nem vigyáznak.

Félelem járja át a lelkeket,
De a meneküléás már felesleges,
Pánik mindenütt, amibe a falak is beleremegnek.

Az árnyak mind a föld felé zuhannak,
A zuhanás ellen szárnyaikkal tiltakoznak,
Az angyalok a "földre vágynak",
Az emberek az "égbe kiáltanak".

Mikor már a félelem a tetőfokára hágott,
S testvér, testvér ellen fegyvert rántott,
Barát gyilkol kegyetlenül barátot,
Nem lesz már ki itt megbocsásson.