Ha eljön a nap mitől mind féltek,
S a horizonton megállnak a fények,
Az ég alja nem vörös lesz, hanem fekete,
És izzani fog benne az ő dühe.
Sötét derengésben megjelennek az árnyak,
S szétterülnek az égen a szárnyak,
De ezek már rád nem vigyáznak.
Félelem járja át a lelkeket,
De a meneküléás már felesleges,
Pánik mindenütt, amibe a falak is beleremegnek.
Az árnyak mind a föld felé zuhannak,
A zuhanás ellen szárnyaikkal tiltakoznak,
Az angyalok a "földre vágynak",
Az emberek az "égbe kiáltanak".
Mikor már a félelem a tetőfokára hágott,
S testvér, testvér ellen fegyvert rántott,
Barát gyilkol kegyetlenül barátot,
Nem lesz már ki itt megbocsásson.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...