Apukámhoz

Egy percig azt gondolom, az élet jobb lesz. Valami történik, és nem tudom mit tegyek.
Nincs segítség, de most nem is lehet, választ nem kapok, nem jön a felelet.
Magamra maradok, hogy miért, senki nem kérdi, de talán nem is kell mert valaki érti.
Egyszer volt életemben a legfájdalmasabb pillanat, annál rosszabbat nem éreztem még soha.
Az élet nem gonosz, csak van egy rendje, és ezt nem szabad megszegnie.
Talán ez egy törvény hogy egyszer mindenki máshol lesz, tovább mindenki más úton megy.
Egyszer még lehet, hogy találkozunk, mert hiszem hogy össze fut majd utunk.
Remélem meg tudom majd bocsátani magamnak, az én saját hibáimat…