Anyukám

Miért gondolok csak Rád ma és mindig?
Egy szép, tiszta szó nem több – emelne az égig
Tán ma el sem hiszed, de sokszor rólad álmodom
Átzúdulnak gondolatok lassú, tompa agyamon.

És két gondolat között egy-egy kemény kérdés
Két százéves kő között szikra, tűz és vérzés
Mert sebez a kő, a szó, mint éles selyemhangod
Elég lesz a vérontásból, abbahagyod táncod

Akkor akarlak még látni egyszer végül
Amíg ez eljöhet, bőröm már rég vénül
De akkor még megnézlek, mint egy furcsa felhőt
Megtartom majd arcod, hogy tudjam mi vagy: Felnőtt!

Fel-felvillan képed a szürke aszfalt tükrében
Meg is simogatnám, ha nem tűnnél el hirtelen
Ha lennél nekem tiszta, irigy és hű hazám
Anyám helyett lennél: Az én legszebb Anyukám!