And again ...

Előjött egy régi emlék
megöl a fájdalom mi bennem él még.
Újra csalódtam a világban,
s emiatt könnyezem az ágyban.

Mindenki mondja hogy ne sirjak
de ha csalódom hát mit csináljak?
nevetni nem tudok ezen,
csak ha látom milyen szánalmasak ezek.

Sírtam én már annyit igazatok van...
S írtam róla verseket, eposzokat.
Talán tényleg semmi értelme,
s be kellene ezt fejeznem.

Látom az élet csak engem kínoz
pedig már bánkódtam annyiszor...
de ennyi kész befejeztem,
s egy új életet kezdek!!

Hányszor elhatároztam én már ezt,
de az a régi emlék nem engedi meg...
mostis ez történt velem
s ujra idekerültem....

Valaki,bárki,segítsen rajtam
nem bírom ezt a tehert egymagam.
sétáltam az állomáson ma délután
mikor voltam a barátnémnál.
Néztem előre láttam sehol senki
magányosnak éreztem magam, s leálltam sírni...

De aztán jött a vonat s elvitte könnyeimet
ugy ment el a boldogságom is vele...
De nem írok én már többet,
ugy sincs semmy értelme.