amikor…

amikor meghalnak a gyerekekkel az istenek,
amikor azt veszed észre,
hogy nem érdekelnek a hajnali kukások, vízparti részegek,
sem a virágok szirmáról osonó tétova katicabogár…

amikor megszűnik az irgalom, nincs többé
remény-megbocsájtás, eltűnik mellőled, éjszakai kutyák mellé
szegődik minden megszokott társad, mozdulatod, szavad,
amikor üresen röhögve ül a csend is melléd…
amikor szemeid belefáradnak a tekintetbe, s kezedbe
csakazértis fogod a vizespoharat,
és elveszíted évekig építgetett, agyadba vésett,
rendíthetetlen gondolataidat…

amikor barbár, láz-izzadt orgazmus sem köt le, rongyok,
lepedők, s nincs óvszerre gondod…

amikor végre nincs más – halni kéne!
törni mindent apró darabokra,
rombolni, ölni, gyilkos élet!
vagy visszafeküdni tejszagú gyermekkorodba…

de

amikor felnézel és látod,
amikor hozzád ér, és megborzong minden pólusával a világegyetem…
amikor hazudik, de olyan édesen, akár a hajnali énekesmadarak,
akkor megáll minden elpazarolt - szétosztott - eltévedt pillanat.

s amikor kócosan előtted áll, hófehér mellén aranyló fénnyel
ott van még a csókod…
lélegzeted elvész válla ívén, a kis gödörben, hangod elfúl, s izzadt verejtékcseppek
pecsételik meg sorsod…

amikor szemedbe néz s te magadénak hiszed …
amikor hiszed de nem tudod mi lesz veled…

amikor meztelen kézzel ér hozzá kezemhez…
akkor tudom: elvesztem újra:
Szeretkezés után vagy a legszebb.


Debrecen, 2002.