A lány szerette a fiút, a fiú szerette a lányt,
Bár nem ők voltak a tökéletes pár,
De imádták egymást.
Az egész kezdete egy pillantás,
Egy apró, rövid villanás,
Majd jött a boldogság.
Aztán hamar vége lett,
A lány egy hibát elkövetett,
A fiú szerint súlyosat,
Amit ő megbocsátani sosem tud majd.
A lány sírt, könyörgött,
Hogy ne hagyja el, mert abba összetör,
De ez a fiút nem érdekelte,
Bár soha nem mondta, hogy már nem szerette.
A lány nem bírta sokáig,
Egy idő után már nem hullottak könnyei.
A fiú csak akkor jött rá, hogy nem ez volt a megoldás,
Mikor a lányt megölte az önvád.
Amikor mindenki kérdezte,
Hogy a lány mit követett el,
Nem mondott semmit,
Csak letörölte könnyeit...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások