Valahol egy évszázadban
Csendesen alszik a nap,
Elcsititott izzó simogatások,
Vágyakozó, nyugodt piros óceánok.
Álmaimért örizgetem életem,
Éjszakáimba felmerülnek kivánságaim.
Az idők végei igazság,
A remény elvesztése gyilkosság.
Kivánom e éjjeli óra,
Egy életen át tartson.
Naptól eredő óceán partja,
Sötétség körülöttem,
O mennyire szeretnék a nappal nyugovóra térni
Aludni, sirni veled.
Szomoruságnak emberi szive van,
Mely eltávozik Istenemtől,
Ezer hold leforgása óta barangolok,
Soha meg nem találva célom.
Kétszázhuszonkét nap, fény,
Melyet megkiván egy éj,
Egy pillanat a költő jétékának,
Mig nem marad mondanivaló.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?