Álomvilág

Csendes sötét álmatlan éjszaka,
Mikor nem szólal meg a szív szava,
A sötétséget egy fény beragyogja,
S a remény halk szavát suttogja.

A hodfénye elhallgattatja hangját,
S nem játsza bánatos dallamon szólaló lantját.
Hisz érzi az összes csillag szemeivel őt kémleli,
Lágy szellő simogatása álomba készteti.

Fél elindulni, túl szép lesz, s nem valóság,
Ott minden hamis, csak örök hazugság,
Kisírt szemekkel mégis lehunyja szemeit,
Álmát őrző csillag ráteszi féltő kezeit.

Fényével betakarja, nehogy az árnyak világa elnyelje,
Vigyáz rá, hogy egy másik szív meg ne sebezze,
S törhetetlen lekébe örök reményt éget,
Nehogy elfelejtse mindig álom az élet.

2007.06.15.